BON JOVI
1983-ban kezdődött, amikor John Bongiovi heti 50 dollárért dolgozott a new yorki Powerstation lemezstúdióban, mint "lótifuti": ahol napközben a rock'n'roll világ krémje adta egymásnak a kilincset, és ahol eközben John kávét hozott, apró-cseprő feladatokat végzett el, illetve azt a padlót söpörte, amin elég gyakran el is aludt. Amikor aztán a munkának vége szakadt John saját zenéin dolgozott, felhasználva az üres stúdiót és a ráérő zenészeket, saját dalait rögzítette.
Egy demó szalaggal a hóna alatt John lemezcégeknél, menedzsereknél, ügyvédeknél, rádióknál próbálkozott, mind New Yorkban, mind Los Angelesben, kevés sikerrel, amíg meg nem kereste őt egy Chip Hobard nevű DJ, aki a ma már nem létező WAPP nevű new yorki rádiónál dolgozott. A WAPP egy helyi tehetségek dalait összegyűjtő albumot szeretett volna kiadni, amelyen szerepelt volna John Runaway című dala is. John vonakodott. Lemezszerződésre vágyott, nem pedig arra, hogy egy helyi rádió válogatásán jelenjen meg. Rövid rábeszélés után mégis beleegyezett a dologba. Jó lépés volt.
A Runaway-t elkezdték játszani, ... sokat játszani, és nem csak a WAPP-on, hanem az egész országban. Miután John-nak nem volt lemezszerződése, a dal szinte saját életet kezdett élni. Amikor 1983-ban John Bongiovi aláírta a Mercury lemezcég szerződését (jónéhány más cég is sorbanállt), már kialakult az a felállás ami több, mint 10 évig együtt maradt: John, David Bryan, Tico Torres, Alec John Such és Richie Sambora. John elhagyta a h betűt keresztnevéből, és családnevét is "olasztalanította", így, mint Jon Bon Jovi született újra, és a Bon Jovi együttes megalakult.
A lemezszerződéssel együtt kezdődött Doc McGhee menedzseri ténykedése is. Bár a bemutatkozó, Bon Jovi című album csak 1984 januárjában jelent meg. Az album megjelenése után a zenekar újra hosszas turnézásba fogott.
1985 áprilisában megjelent a 7800 Fahrenheit, a második lemez (a cím a kő feltételezett olvadási pontjára utal). 3 dal jelent meg kislemezen, valamint 3 videoklipp is készült, az Only Lonely, az In & Out Of Love, és a Silent Night dalokhoz.
1986 áprilisában Vancouverben kezdődtek meg a 3. lemez felvételei. A Slippery When Wet, amelyet Bruce Fairbairn producelt, valamint Bob Rock kevert és vett fel, 1986 júniusában jelent meg, és megalapozta a klasszikus Bon Jovi hangzást. Az első kislemez, a You Give Love A Bad Name, első lett a Billboard listán, csakúgy, mint a második kislemez, a Livin' On A Prayer. Bár az album 3. slágere a Wanted Dead Or Alive csak 7. lett a slágerlistán, ez maradt a mai napig a zenekar legismertebb sikere.
A Slippery When Wet elképesztő sikere (a lemez 40 hetet töltött a Billboard listáján, ebből 8-at a csúcson), a Bon Jovit egyik pillanatról a másikra szupersztárrá tette. A zenekar kitartott ugyan amellett, hogy elsősorban zenéjük miatt szeretnének sikeresek lenni, a csapat megjelenése, és főleg Jon szépfiúi mivolta azonban, az MTV generáció egyik legkedveltebb tapétájává tette őket.
A hosszas turnézás kiszívta ugyan a csapat energiáit, de az óriási siker olyan extra erőt adott, hogy Bruce Fairbairn-el, valamint Bob Rock-al az oldalukon újra stúdióba vonultak Vancouverben, hogy megkezdjék a negyedik albumuk felvételeit. Az eredmény, a New Jersey című album, 1988 októberében jelent meg, és a zenekar bőszen bizonyítgatta, hogy a Slippery When Wet sikere nem véletlen volt.
Bár az album, mind zeneileg, mind szövegvilágában jóval komolyabbra sikerült elődeinél, a végeredmény azonban ugyanaz volt: slágerek. A Bad Medicine volt az első a sorban, majd ezt követte a Born To Be My Baby, az I'll Be There For You, a Lay Your Hands On Me, valamint a Living In Sin, amelynek a videóját betiltották, ugyanis túlzottan kihívónak találtatott.
Jont egy barátja felkérte, hogy írjon egy dalt egy filmhez, ám a dolog továbbfolyt és ebből lett a teljes film zenéje, valamint Jon Bon Jovi első szólólemeze. A Blaze Of Glory című album 1990-ben jelent meg, melyen Jon írta és adta elő a dalokat, amiket a Young Guns című film 2. része inspirált. Így, hogy Jonnak volt slágere a zenekara nélkül, illetve, hogy Richie Samborának is megjelent a Stranger in This Town című szólólemeze, a Bon Jovi jövője erősen kétséges volt.
A Keep The Faith, ami 1992 novemberében látott napvilágot, a legpozitívabb kritikákat kapta a sajtóban. Szövegileg és zeneileg sokkal összetettebb hangzása bizonyította, hogy a Bon Jovi életképes és sikeres zenekar tud lenni 1992-ben is, annak ellenére, hogy a 80-as évek végének pop metál hulláma, amelynek ők vezető zenekara voltak, akkorra az utolsókat rúgta. Ahogyan a Bon Jovi hangzás átalakult, hogy megfeleljen a kilencvenes éveknek, úgy alakult át a megjelenés is ezzel párhuzamban. Eltűntek a rock n roll kellékek, a sztreccsnadrágok és a hajlakk. A címadó dal volt az első sláger, majd ezt követte a Bed Of Roses, amely ismét óriási slágernek bizonyult. Ezeket az In These Arms, valamint az I Believe követte a listákon.
1994-ben a lemezcégük unszolására, a Bon Jovi kiadott egy válogatáslemezt, amelyen a legnagyobb slágereiket gyűjtötték egy csokorba. A Cross Road a Bon Jovi új fázisának nyitólépése volt. Mindenki tudta, hogy a lemez sikeres lesz, de senki nem várta, hogy ennyire. A régi sikerek mellett 2 új vadonatúj dal is helyett kapott a lemezen, a Someday It'll Be Saturday Night és az Always, egy nagyívű rockballada, ami a zenekar egyik legnagyobb sikere lett, és nagyban hozzájárult a válogatás világsikeréhez. Azonban, amíg a lemez a listák tetején tanyázott és milliónyit adtak el belőle, a zenekar életében óriási változást hozott, hogy Alec John Such basszusgitáros otthagyta a bandát. Az alakulás óta első személycsere, valamint a Cross Road óriási sikere elgondolkozásra késztette a zenekart, hogy a közben elkészült, és kiadásra váró, 6. lemezük sorsa mi legyen.
A zenekar a turné mellett döntött, amelyre Hugh McDonald basszusgitárost hívták segítségül. A turné alatt, júniusban, jelent meg az együttes 6. albuma, a These Days.
A sikeres These Days turnét követően a Bon Jovi tagjai külön utakra tértek Azonban ezúttal nem a New Jersy turné utáni fejetlenség és bizonytalanság volt jellemző, hanem közös döntés volt a szünet. Kétéves pihenő következett a zenekari tevékenységben. Minden tag aktívan töltötte a "szabadidejét". Jon 1997-ben kiadta második szólólemezét Destination Anywhere címmel, valamint az 1994-ban elkezdett színészi karrierjére koncentrált.
A 2000-es év új Bon Jovi dalokat és lemezt ígér. A zenekar május 29-én jelenteti meg hetedik albumát, CRUSH címmel. Az új évezredet turnéval és új lemezzel köszöntik a fiúk. Visszatértek.
2001-ben kiadtak egy koncertfelvételekből álló lemezt One Wild Night cimmel. Eddigi pályafutásuk legjobb koncertfelvételeiből válogatták össze a dalokat, 1985-2001-ig bezárólag.
Majd 2002-ben megjelent a zenekar Bounce cimű albuma. Követve a jól bevált Bon Jovi hangzást. Sok balladával és egy-két sláger gyanus, rockos dallal.
2003-ban megjelentettek egy rendhagyó válogatás lemezt, This left feels right cimmel. Régi dalaikat, slágereiket dolgozták fel új hangszereléssel, unplugged stilusban. Rajongóknak, mint amilyen én is vagyok, kicsit furcsa lehet hallgatni a régi, szeretett dalaikat, ilyen furcsa előadásmódban, de meg lehet szokni.
Köszönetet mondok a www.universalmusic.hu oldalnak az anyagért. |