A következőt olvastam a Tündérkert oldalon:

"Egyszer volt, hol nem volt... Kezdhetnénk a mesét...
Réges-régen, amikor még az ember és a természet békében és harmóniában élt, az emberek és a tündérek jól megfértek egymás mellett. A tündérek akkor tanítottak meg minket a mágia művészetére. Ez az együttélés azonban nem tartott örökké. Az ember ahogy egyre szaporodott és sokasodott, úgy egyre több helyet hódított el a természettől, egyre jobban kizsákmányolta azt. Az ember pusztításának az lett a következménye, hogy a tündérek, ezek az ősi lények visszavonultak az civilizációnk elől, sokan a föld alá, mások egyszerűen láthatatlanná váltak az emberi szem számára.
   Még ma is látni - főleg Írország és Skócia területén - "sidhe"-eket, úgynevezett tündérdombokat. A mondák szerint ide menekültek vissza a fenti világ elől a tündérek. Bizonyos napokon azonban előjönnek, és a Föld erővonalain, a "ley"-vonalakon keresztül meglátogatják társaikat. Jaj annak a földinek, aki ilyenkor útjukat állja!
   Igen, a tündérek bizony tudnak "kellemetlenek" is lenni. Felejtsük el a fehérruhás, varázspálcás, mindig jószívű tündéreket! A tündérek legaább olyan sokfélék, mint mi, emberek. De a legfontosabb dolog az, hogy sok esetben a boszorkányok mesterei vagy szövetségesei voltak....."

Ha érdekel a folytatás klikkelj ide:  http://extra.hu/wicca/