A karácsonyfa A téli napforduló, a diadalmas Nap, az élet megújulásába vetett hit megünneplése régmúlt időkbe nyúlik vissza. Ez az ünnepkör a nagy világvallásokban is megtalálható. Karácsonyt, Jézus születésének ünnepét is a római mitológiából vezethetjük le. A római birodalomban az időszámításunk szerinti III. században rendelték el az ünnepet, bár akkoriban a Napisten születésnapját köszöntötték ezen a napon. A keresztény vallás szimbolikájában Jézus, az isteni fényforrás, születésnapját ezért teszik erre az időre. Ez a nap a IV. században válik igazán elfogadottá és elterjedté. Családi ünneppé a protestantizmus terjedésével vált (XVII. század), ezzel az ajándékozás szokása is átalakult.

A meghatározott időre, karácsonyra állított feldíszített fa szokása is erre az időszakra tehető, germán eredetű. A mai karácsonyfák alakjukkal emlékeztetnek e hitvilág óriás fájához, melynek ágai a végtelenbe, gyökerei pedig az óriások és holt lelkek birodalmába nyúlt. Az egész keresztény világban a XVIII. században indult világhódító útjára főleg az európai kultúrától befolyásolt területeken. Maga a karácsonyfa is az örökké tartó életre utal, így mindig örökzöld fafajt alkalmaznak erre a célra. Álatalában Európában és Észak-Amerikában fenyőféléket, ezek hiányában lomblevelű örökzöldeket használnak.

forrás:

http://www.kertpont.hu/index.php3?menu=cikk&cikkid=55