Az idő egyre morcosabb, és úgy tűnik, menthetetlenül beköszönt a tél.
A tél kezdete az advent kezdetét is jelzi. Az advent a várakozást, a bűnbánást jelent, felkészülést Jézus születésének ünnepére.
Szokás volt az adventi házikó készítése, ami kartonlapból készült, és annyi ablaka volt, ahány napból állt az advent. Minden napon kinyithattunk egy újabb ablakot, ahol egy-egy bibliai idézet volt található. Ebből már csak az adventi naptár maradt meg, ahol az ablakok csokit rejtenek.
Másik szokás az adventi koszorú készítése. Az első ilyen koszorút Johann Hinrich Wichern, az evangélikus szeretetszolgálat elindítója készítette. Az általa alapított szeretetotthonban fából készült koszorút készítettek, amelyre 23 gyertya került, ebből négy nagyobb a vasárnapokat, a 19 kisebb a hétköznapokat szimbolizálta. Manapság már csak négy gyertyát szokás a koszorúra tenni.
Ehhez az időszakhoz sok népszokás is kötődik. Egyik Borbála napján a Borbálaág vágása. A lányok december 4-én vízbe állítanak egy cseresznye, egy barack, egy orgona- vagy egy mandulafaágat, esetleg aranyesőt. Ha az ág kizöldül, az azt követő évben megkérik a lány kezét. Ha nem zöldül ki, a leányzónak várnia kell egy évet, hogy újra próbálkozhasson.
December 13. Luca napja. Ekkor a lányok 13 egyforma cetlire 13 fiú nevét írják, és minden nap tűzbe dobnak egyet. Karácsonykor a megmaradt cetlit kibontva fény derül arra, ki lesz a leány férje.